Sosem túl késő gyereket örökbe fogadni?

Written by ildikoS. Posted in Gyerekem, gyereked, XX és XY

Marilyn Mokni éli a gyerekes anyák életét: főz, mos, takarít, iskolába viszi a gyerekeket és értük megy, leckét kérdez ki, és soha nincs egy perce, hogy megálljon és elgondolkodjon az életén. Marilyn azonban nem szokványos szülő. Marylin 63 éves, férje, Rochdi, 40 éves, a két gyerek, Camilla és Sam pedig tíz és nyolc. Két évvel ezelőtt fogadta őket örökbe a házaspár.

Marylin csak ötvenes évei végén, 13 évnyi házassággal és az egészségügyben eltöltött 30 évvel a háta mögött érezte úgy, hogy társadalmi és anyagi szempontból is eléggé biztonságos és megalapozott az élete ahhoz, hogy gyermeket neveljen. „Előtte egyszerűen nem érdekelt a dolog. Évekig a munkámat tettem az első helyre. Önző voltam, szívesebben töltöttem el egy kellemes hétvégét, ruhákra költöttem a pénzem és a barátaimmal találkozgattam. Begubóztam a saját kis világomba. Egészen addig nem vettem észre, hogy valami kimaradt az életemből, míg már késő volt, akkor jöttem rá, hogy talán képes lennék egy vagy több gyereknek jó életet biztosítani” – mondja a 63 éves nő.

És ezzel nincs egyedül Az utóbbi három évtizedben megduplázódott a gyermektelen nők száma, így most már minden ötödik nő úgy éri el fogamzóképes éveinek végére, hogy egyszer sem szült. Ennek sokféle oka van, de mindenképpen megemlítik ezek között azt, hogy a nők manapság már nagyobb hangsúlyt fektetnek szakmai karrierjükre, mint korábban, csökken a házasságkötések száma, és egyre nagyobb költségeket emészt fel egy gyermek felnevelése. Ugyanakkor társadalmilag egyre elfogadottabbá válik, ha egy nő úgy dönt, hogy egyáltalán nem szül gyermeket. Mindezek eredményeként mind több nő gyermektelenül lép ötvenes éveibe, amikor rádöbben, hogy elszalasztotta a szülővé válás lehetőségét, és ilyenkor felmerül benne az örökbe fogadás gondolata. Hogy ez a trend valóban fennáll, igazolja egy brit örökbefogadási szervezet, a First4Adoption vezetője, Gemma Gordon-Johnson is: „Az örökbefogadással foglakozó szervezetek törvényesen nem diszkriminálhatják az adoptálást fontolgató párokat életkoruk alapján. Nagy-Britanniában nincs felső életkori korhatás, hogy egy pár meddig fogadhat örökbe gyermeket. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a szülőjelöltek között egyre több az időskorú. Egy általam ismert ügynökség például elfogadta egy 78 éves személy jelentkezését, aki egy fiatalabb partnerrel élt együtt. Az ügynökségek többsége azt az alapelvet igyekszik betartani, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti életkori különbség ne legyen 45 évnél nagyobb, így egy negyvenes éveiben járó nő még minden gond nélkül örökbe fogadhat egy csecsemőt vagy 1-2 éves kisgyermeket. Itt az ideje, hogy az akadályok elháruljanak az örökbefogadás elől. Nagy-Britanniában évente több mint 6000 gyermek vár örökbefogadásra, akik mindenképpen jobb helyen vannak egy szerető családban, mint állami gondozásban – a szülők életkorától függetlenül.”

A korábbi brit gyermekvédelmi miniszter, a konzervatív párti Tim Loughton azonban arra figyelmeztet, hogy a pároknak nem szabad úgy tekinteni az örökbefogadás lehetőségére, mint megoldásra karrierjük lassulásáért vagy a felnőtt gyermekek kirepülése felett érzett öresség betöltésére. „Az örökbefogadás nem arra szolgál, hogy kielégítse a szülők igényeit, ha nem lehet saját gyermekük vagy gyermekeik már felnőttek. Ez a gyermekek számára lehetőség, hogy megtalálják a lehető legjobb otthont, ha vér szerinti szüleik valamilyen ok miatt nem tudják őket felnevelni. Nem pótlékok olyan szülők számára, akik hirtelen rájönnek, hogy tulajdonképpen szeretik a gyermekeket” – figyelmeztet a politikus.

„Vannak csoportok, és közéjük tartoznak az iősebbek is, akikre úgy tekintenek, hogy nem alkalmasak örkbefogadó szülőnek, ezért őket renszeresen hátrébb sorolják a döntések során” – folytatja. A bevezetőben említett házaspár is 2012-ben kezdtett bele az adoptálási procedúrába, és kilenc hónapba telt, míg Sam és Camilla hozzájuk került. Közben sok akadályt kellett elhárítaniuk, és a szociális munkások és gyermekvédelmisek többször is megpróbálták elbizonytalanítani őket, finoman eltéríteni szándékuktól. Az ő esetükben nagy előny volt más hasonló, idősebb párokkal szemben, hogy a férj 23 évvel fiatalabb a feleségénél. Ha mindketten 61 évesek lettek volna a kérvény benyújtásakor, kétséges, hogy a dolgok akkor is ilyen simán mentek volna.

„Már a msáodik nap Anyának és Apának szólítottak bennünket. Elég bonyolult előélettel érkeztek hozzánk, de aztán fokozatosan feloldódtak, és most már az eredetilek nagyon félénk Sam is magabiztosabbá vált. Mindketten iskolába járnak, és minden fillérünket rájuk költjük. Ők az elsők az életünkben. Az életem összehasonlíthatatlanul más, mint korábban volt, de nem is lehetnék ennél boldogabb. Egyszer séta közben egy fiú megkérdezte: „Ők a nagyszüleid?” Mire Camilla azonnal replikázott: „Nem, ő az anyukám. Ne légy ilyen bunkó és soha több ne mondd ezt!” Számukra ez oly egyszerű, én vagyok az anyukájuk és kész” – meséli Marylin.

Sokan persze nem nézik jó szemmel, ha egy idősebb pár örökbefogadásra adja a fejét. Erre Marylin így érvel: „Nem ülök tolókocsiban. Képes vagyok lépést tartani a gyerekekkel és bármit meg tudok csinálni, amit egy fiatalabb anya is meg tud csinálni. Tisztában vannak azzal, hogy nem leszünk mindig mellettük, de mi itt és most éljük az életünket.”

KÖVESD A NŐBLOGOT A FACEBOOKON IS!

További érdekes írásokat találhatsz gyerekneveléssel, családdal foglalkozó oldalunkon, az Anyavilágon.

Kulcsszavak:, ,

-- Hirdetés -- -- --

Nekem is van mondanivalóm

*