Hogyan NE legyen a gyerek múzeumlátogató?

Written by ildikoS. Posted in Útról való

1e72e819f5c83747e1e40da43bdfb242Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egy programajánló bevezetőjét olvasod. De csak látszólag. Mert úgy adódott, hogy mostanában több főúri családot is meglátogattunk, persze csak képletesen. Hatvan, Nagytétény, Gödöllő, Pápa… ez a tavaszi hónapok “termése”. Jó és rossz példákkal arra, hogyan tegyük és ne tegyük a gyerekeket múzeumlátogatóvá, a szép és értékes iránt fogékonnyá. Avagy hogyan riasszuk el mindettől.

Van egy jó és egy rossz példám, melyikkel kezdjem?

Kezdjük mondjuk a rosszal. Azzal, hogyan nem szabad csinálni: gödöllői Grassalkovich-kastély.

Időpont hétvége délelőtt, valamikor az osztálykirándulások csúcsszezonjában, a kastély folyosói tele gyerekekkel, diákcsoportokkal. Ülnek, mint fecskék a villanydróton és elmélyülten nyomkodják az okostelókat. Senkihez nem szólnak, sehová nem néznek, ilyen erővel az Örs vezér téri buszállomás kies környezetében is lehetnének.

Hát ezeket a gyerekeket semmi nem érdekli? A termeket végigjárva mea culpa, mindent értek. Lelkes idegenvezetők, unalmas és terjengős idegenvezetés, kezdve a Grassalkovich-család történetével Ádámtól és Évától, birtokaik hektárra pontos ismertetésén át a falon látható festmények aprólékos elemzéséig. Csak pár percre hallgatok bele, de máris unom. Kit köt le ennyi száraz adat, rejtély. És ahogy nő a száraz szám- és adathalmaz, úgy szivárognak el a kezdetben még (közepesen) lelkes diákok, ki a folyosóra, telefont nyomkodni vagy csak bambulni. Ha az volt a projekt célja, hogy örökre elijesszék őket minden ilyesmitől, nagy gratula, minden bizonnyal sikerült.

És akkor jöjjön az ellenpélda, kukkantsunk be a pápai Esterházy-kastélyba.

Szintén hétvége délután, nem sokkal zárás előtt. A hangulathoz egy 3D vetítés alapoz, ami máris “ismerős” közeg a multiplex mozik világán szocializálódott gyerekeknek. A barokk ruhába öltözött diáklány első terembe lépés előtt figyelmeztet, hogy ne zavarjuk a főúri családot mindennapi tevékenységeik közben. A hátsó sorokból némi vihogás, viccnek vélve az egészet.

Pedig a terembe lépve kiderül, hogy ez nem vicc. Minden helyiségben kis életkép, rövid köszöntő, pár perces performance, tánc, barokk zene, ilyesmi. Ugyancsak diákok közreműködésével, bájosan esetlenül.  Az ismertető rövid, érdekes, az alapvető tudnivalók mellett kitér olyan érdekességekre is, mivel töltötték napjaikat a kastély lakói, hol végezték szükségüket, illetve felcsillantja, hogy a látogatás végén kiderül, hogyan és honnan is fűtötték a kandallókat, mert hogy nem közvetlenül mondjuk a könyvtárszobában hányták rá a hasábfákat, az biztos. Naná, hogy mindenki kíváncsian várja a megfejtést – ami a legvégén ki is derül. Talán nem számít szpoilernek, ha elárulom, hogy a központi fűtés barokk kori előfutárával van dolgunk.

Érdekes, izgalmas, és az interaktív bemutató még azt is feledteti kissé, mennyire nem sikerült pótolni a kastély eltűnt, elpusztult vagy ellopott berendezési tárgyait, fájóan kevés bútor és dísztárgy árválkodik a hatalmas termekben.

Ha már megemlítettem a két másik kastélyt is, essen róluk is pár szó, pár posztom témája szempontjából semlegesek. A hatvani Grassalkovich-kastély semmi extra. A nagytétényi Rudnyánszky-kastély vegyes élmény, a magát a tiltott fotózás Miss Marple-jának képzelő és ennek megfelelően tüsténkedő teremfelügyelővel és egy másik, ugyancsak teremfelügyelőként tevékenykedő fiatalemberrel, aki nemcsak kedves, de meglepően tájékozott is a kastély dolgaiban.

KÖVESD A NŐBLOGOT A FACEBOOKON IS!

További érdekes írásokat találhatsz gyerekneveléssel, családdal foglalkozó oldalamon, az Anyavilágon.

Kulcsszavak:, , , , , , ,

-- Hirdetés -- -- --

Nekem is van mondanivalóm

*