Hát a jó öreg Makarenkó mégse volt annyira hülye?

Written by ildikoS. Posted in Gyerekem, gyereked, Innen nézve

angol iskolaAz angoloknál elszakadt a cérna, kiment a biztosíték, kiborult a bili. Az emlékezetes tömeges garázdaság volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, amikor London külvárosában fiatal huligánok randalíroztak, törtek-zúztak, üzleteket gyújtogattak és fosztogattak.

És most az angolok azt mondják, elég volt. Meg kell tanulniuk a gyerekeknek és a fiataloknak, ki az úr a háznál. Hogy ki az úr? Semmi esetre sem a gyerekek. Az angolok ugyanis „keresztes hadjáratot” hirdettek a felnőttek tekintélyének visszaszerzéséért, a hagyományos társadalmi értékek védelméért, a kötelezettség nélküli parttalan gyermeki jogok megrendszabályozásáért, a civilizált társadalomban érvényes határok kijelöléséért, amit eddig a gyerekek nem láttak vagy nem akartak meglátni, betartani meg aztán pláne nem. Mostantól új szabályok lépnek érvénybe, nem engedhetjük, hogy az értékvesztett, gátlástalan kisebbség uralkodjon a keményen dolgozó többség felett – mondta a konzervatív párti oktatási miniszter, Michael Gove egy dél-londoni oktatási intézményben nemrégiben tartott, szokatlanul kemény hangú beszédében.

A végső cél a felnőttek már régóta nem létező tekintélyének helyreállítása: egyértelművé akarják tenni, hogy az iskolában nem az – eddig csak jogokkal, de kötelességekkel nem rendelkező – gyerekek a főnökök, hanem a felnőttek, a pedagógusok. Amit elég kézzel foghatóan is a gyerekek tudomására fognak hozni hamarosan, hiszen az iskolai rendbontások féken tartására például azt tervezik, hogy lazítanának azon a szigorú szabályon, hogy a tanár nem alkalmazhat testi fenyítést az iskolában. Azaz éljen a makarenkói pofon! Ezen kívül megemelik az iskolából lógós gyerekek szüleire kiróható pénzbírság felső összegét is.

Mert hiszen minden baj forrása, a rossz társadalmi közérzet gyökere abban keresendő, hogy semmilyen elv nem érvényesül a gyerekek nevelésében sem otthon, sem az iskolában – mondja Gove. – Csak nőnek, mint a dudva, mindent szabad, de semmit nem kell. Nem kell például tanulni, az iskolában teljesíteni, ezért aztán a legalapvetőbb ismereteket sem sajátítják el. A brit gyerekek többsége állítólag úgy lépi át a középiskola küszöbét, hogy nem tudnak tisztességgel írni és olvasni, és nem képesek az egyszerű számtani műveletek elvégzésére sem. Michael Gove szerint innen pedig csak a bűnöző életmód felé vihet az út. A probléma pedig egészen mélyen gyökerezik, mégpedig a családban. Az oktatási miniszter egy felmérést idéz, miszerint a gyerekek igen jelentős hányada úgy kezdi meg az általános iskolát, hogy nincs tisztában a szociális érintkezés legegyszerűbb szabályaival sem, nem tudja, hogyan kell fogni a ceruzát, nem képes figyelni és a többiekkel kommunikálni, sőt sokuk ekkor kerül szembe életében először a WC-használat „bonyolult” szabályaival is. Az elmúlt öt évben 1200-ra rúgott azoknak a hét éven aluli gyerekeknek a száma, akiket erőszakos viselkedés vagy más szempontból megengedhetetlen magatartás miatt többször és hosszabb időre kitiltottak az iskolából.

A helyzet tehát korántsem nevezhető rózsásnak. Nézzünk hát néhányat a tervezett új szabályok közül:

Mostantól anélkül is megfékezhetik a tanárok a nem megfelelően viselkedő diákokat, hogy minden egyes esetről írásos jegyzőkönyvet kellene felvenniük. Ahogyan a bevezetőben már említettem, mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk azoknak a szülőknek, akik nem gondoskodnak arról, hogy gyerekük rendszeresen járjon iskolába. Több férfi tanárt akarnak alkalmazni, hogy megfelelő szerepmodellként szolgáljanak – a csonka családokban felnövő gyerekek számára sokszor az apa helyett. Anonimitást biztosítanak azoknak a pedagógusoknak, akiket azzal vádolnak meg a gyerekek vagy a szülők, hogy túlkapást követtek el – ezzel is védve őket a rosszindulatú támadásoktól addig is, amíg az esetet sikerül tisztázni. Az iskola személyzetének joga lesz arra, hogy átkutassa a diákok holmiját, tiltott holmikat (mobiltelefon, iPod, kés stb.) keresve. Az iskolaigazgatók bármikor kicsaphatják a renitens diákot, és nem kell attól félniük, hogy döntésüket később megfellebbezik és megsemmisítik.

Új szelek fújnak tehát a brit iskolákban. Ennek egyik kézzelfogható jele lehet az az iskola is, mely a tervek szerint jövőre nyitja meg kapuit a korábban a honvédség által használt barakkokban Oldhamben. A vállaltan militarista szemléletű oktatási intézményben többek között Afganisztánban már kipróbált kemény katonák végzik majd a gyerekek nevelését, és a nem megfelelő magaviselettel szemben a zéró tolerancia elve lép érvénybe. A Phoenixben nemcsak a nemzeti alaptantervvel fognak szakítani, hanem a „liberális” pedagógiai szemlélettel is. Az ingyenesen látogatható iskolába 11 éves korukban kerülnek majd a gyerekek, és egészen addig maradnak, amíg olvasásból, írásból és számolásból nem sikerül megugorniuk a minimális követelményszintet. Az iskola egyik leendő tanára, a honvédség egyik tisztje – aki valamiért egyelőre titokban szeretné tartani a nevét – így fogalmaz: „A brit katonák afganisztáni helytállása és fegyelme éles ellentétben áll azzal a szennyel, ami nemrégiben elborította a londoni utcákat.”

Michael Gove azt mondja, hogy a gyermekek jogainak túlzó tisztelete nem vezethet oda, hogy mindez aláássa, alapjaiban megrendítse a felnőttek tekintélyét. „A gyerek joga, hogy tisztességesen viselkedjen és tanuljon, és tisztelje a nála idősebbeket. Nekünk pedig az a jogunk, hogy kimondhassuk végre, hogy ez így nem mehet tovább.” Majd így folytatja: „A Napnál is világosabbá akarjuk tenni, hogy ha egy szülő azt hallja az iskolától, hogy „sajnálom, de egy ujjal sem nyúlhatunk a gyerekekhez”, akkor az az intézmény nem képes betölteni a funkcióját. Egyszerűbben szólva az egy rossz iskola. Mostantól változnak a játékszabályok.”

A fenti helyzetkép sok ponton ismerős lehet. Pedig nálunk nem vonultak garázda tizenévesek tömegével az utcákra, nem raboltak és fosztogattak, és nem lángolt egyetlen üzlet sem. Egyelőre még…

Kövesd a NőBlogot a Facebookon is!

Fotó: Flickr

Kulcsszavak:, , , ,

-- Hirdetés -- -- --

Hozzászólások (2).

  • Névtelen

    |

    Egy percig sem tartottam hülyének Makarenkót.Minden cselekedet akció-reakciói. S valóban van, mikor “elszakad a cérna” a másik lehetetlen viselkedése miatt. Édesapámtól, aki alapjában véve egy “jámbor” ember volt – egy ujjal sem bántott -,18 éves koromban kaptam egy pofont. Nem szólt egy szót sem kioktatólag, csak megelégelte, hogy milyen nyeglén, foghegyről beszéltem az anyukámmal, mert valami nem tetszett. Először meglepődtem, aztán visszapörgettem a helyzetet magamban, s a végén megállapítottam, hogy jogos volt. Észhez tértem. Ez volt az első és utolsó pofon, amit kaptam tőle.

    Válasz

  • Névtelen

    |

    Egy percig sem tartottam hülyének Makarenkót.Minden cselekedet akció-reakciói. S valóban van, mikor “elszakad a cérna” a másik lehetetlen viselkedése miatt. Édesapámtól, aki alapjában véve egy “jámbor” ember volt, egy ujjal sem bántott. 18 éves koromban viszont kaptam egy pofont. Nem szólt egy szót sem kioktatólag, csak megelégelte, hogy milyen nyeglén, foghegyről beszéltem az anyukámmal, mert valami nem tetszett. Először meglepődtem, aztán visszapörgettem a helyzetet magamban, s a végén megállapítottam, hogy jogos volt. Észhez tértem. Ez volt az első és utolsó pofon, amit kaptam.

    Válasz

Nekem is van mondanivalóm

*